A Hamas és Izrael egymás gyengeségét használja ki kölcsönösen, hogy a Közel-Kelet válságban kibontakozott nacionalista ambíciókat táplálja. A szakértők – a torzulás mellett is – végül azt mutatják ki, hogy a két fél közötti «normális» válságról van szó. Semmi új nincs a dologban, hacsak nem az az érv, hogy a Hamas támadja Izraelt és utóbbi védekezik. Egyik oldalon a megölt 3 kamasz, a másikon (az izraeli biztonsági erők beavatkozása folytán) többszáz ; a Hamas provokál és Izrael túlzott erőfitogtatással válaszol. Tragikus, de mindenki által ismert a helyzet azóta, amióta Arafat PFSZ-e felállt és most pedig a Hamasz egész Palesztinát akarja visszavenni és Izraelt megsemmisíteni. De itt nem szimplán az ismert konfliktusvonalak ismétléséről van szó. Az eredeti politikai feltételeket és nemzetközi kontextusban a szereplőket illetően a dolgok alapvetően eltérnek.

Válság és háború

A Közel-Kelet és Észak-Afrika nemzetközi kontextusa rendkívül feszült és bonyolult. A gazdasági-társadalmi feszültségek nőnek, néhány országban politikai intabilitáshoz vezetnek, nyílt polgárháborúhoz, amelyben minden nagy imperialista ország közvetlenül érintett. Egyiptomban Al Sisi kormányának energikus megtorlása ellenére a helyzet csak részlegesen kontrollált, hiába van, hogy a kormány vaskézzel intézkedik riválisa, a Muzulmán testvériség ellen. Szíriában polgárháború bontakozott ki, melyben Oroszország, az USA, Irán és Törökország szintén besározta magát. Líbia káoszba süllyedt, amióta a francia és amerikai katonai beavatkozást elszenvedte a NATO égisze alatt, s amely mind messzebbre visz az olajterület feletti ellenőrzés miatti véres polgárháborúban. Irakban a dolgok még rosszabbul mennek. Már eddig tízezrek halálához vezetett a jelenlegi Al-Maliki siita kormány és szövetségesei és a Abu Bakr al-Baghdadi szunnita burzsoáziája közötti harc. Utóbbi Szíriában és Irakban a kalifátus agyrém-zászlain is szerepel. Pedig nagyonis megalapozottan profán érdekekről van szó: az energiaforrások ellenőrzéséről… Mint korábban, most is jelentős a kockázat, hogy a konfliktus kiterjed Jordániára, ahol az ISIS néhány sejtje máris aktív. Nem meglepő, hogy Abdullah jordán király a határokat megerősítette és szövetségese, Izrael segítségét kérte. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az ISIS («Iszlám Állam Irakban és Szíriában») a már a hatnapos háború (1967) alatt annektált stratégiailag mindig fontos zónától a Golán síkságig terjedő terület 90 %-át tartja ellenőrzése alatt.

A Hamas válsága

Politikai vállságának jeleként a Hamas kormánya veszített presztizséből. Gáza eddig is törékeny gazdaságára a nemzetközi válság mintegy ciklonként zúdult. Az egyiptomi és izraeli határok lezárása, az öt éve emelkedő munkanélküliség statisztikailag szinte abszurd formát ölt. Az egyiptomi Muzulmán Testvériség radikálisan csökkentette a Hamasnak nyújtott élelmiszersegélyét. Az iráni és szíriai kormányoktól sem várhat segítséget, azoknak momentán más gondjuk van. A Hamas kormánya nyakig ül a vízben, nem folytathatja szelektív juttatásait, amellyel 2006-as választási sikere előtt bizonyos népszerűséget szerzett. Most még saját tisztviselőit sem tudja fizetni. Az alapvető szükségleti cikkekből hiány van, az eddig is szerény szociális juttatások a nullához közelednek. Éhezés és szegénység – ez jelenti a mindennapokat a lakosság számára.

Ellenőrizetlenül?

A palesztin burzsoázia másik szárnya a Mahmoud Abbas körüli palesztin autonóm hatóság. Ennek helyzete sem jobb. Logikusan a Fatah számára a legjobb megoldás a Hamas-szal közös «kormányzati szövetség nemzeti egységben». De ez még jobban felgyorsítja saját és a Hamas végét. A palesztin népesség szemében mindkét erő elvesztette hitelét, e korrupt burzsoázia hatástalan és irreális gyakorlati politikáját nézve az illúziók szertefoszlanak. Így tehát a dzsihadista és különféle kis fegyveres csoportok térnyerése folytatódik, egyre jobban fenyegetnek azzal, hogy még a Hamas sem tudja ellenőrizni őket. Teljes mértékben lehetséges, hogy a 3 fiatal izraeli elrablása és meggyilkolása «magányos farkasoknak» tulajdonítható, olyanoknak, amelyek a Hamas szemére hányják gyengeségét az örökös ellenséggel szemben, azt, hogy – az ő szemükben – túl sok engedményt tesz. Mindez arra készteti a gázai kormányt, hogy intézkedéseket tegyen, megkísérelje az ilyen típusú műveletek és a palesztin népesség feletti ellenőrzést.

Izrael állam reagálása

Izrael államnak is muszáj reagálnia. Netanhyahu miniszterelnök egyre több támogatást veszített, saját pártja részéről is erős kritika érte, így aztán azonnal kihasználta az alkalmat, hogy profitáljon a Hamas gyengeségéből. Abbastól és a Fatahtól kérte a szakítást a Hamasszal, és terrorista aktusnak minősítette a nemzeti egységkormány palesztin projektjét, elutasított minden tárgyalást a palesztin állam felállításáról. Az izraeli serdülők elrablása és a Quassamra kilőtt rakéták Tel Avivnak kedveztek. Ha ez az ürügy nem lett volna, ki kellett volna találnia.

Két állam a proletariátus ellen

A két nacionalizmus közötti régi konfliktus végülis kevés lehetőséget hordoz a megoldásra: mindkét oldalon emberek halnak meg a domináns és korrupt elit kielégíthetetlen ambíciói miatt, a tőlük idegen reakciós, sötét eszmék miatt. A nacionalizmus, a gyűlölet és az erőszak mindig mélyebb és mélyebb szakadékot ás ember és ember között. Addig, amíg így lesz, fennmarad a palesztin és izraeli proletariátus kiszolgáltatottsága saját burzsoáziájának. A dominancia fenntartása érdekében az offenzív vagy defenzív politika folytatódni fog és egyre szilárdabban fog beleágyazódni a burzsoá keretekbe. Annak nem sok jelentősége van, hogy ez a burzsoázia világi, iszlám vagy cionista. A háború, a polgárháborúk, a támadások és büntetőakciók tovább is beleivódnak a Közel-Kelet tömegeinek sorsába és jövőjébe – de mindenesetre elég sok időre ahhoz, hogy ne történjék lépés azért, hogy vezetőiktől megszabaduljanak, saját érdekeiket védjék, a független osztályharc útját válasszák a burzsoázia minden frakciójával szemben.

Államok és osztályok nélküli társadalomért!